Az alkotás ereje

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, biztos neked is van olyan kedves emléked, ami az alkotáshoz kötődik. Gyermekként nem kérdés, hogy kivétel nélkül alkotók vagyunk, izgatottan ötletelünk, élvezzük a folyamatot, majd büszkén meg is osztjuk, hogy mit hoztunk létre. Sajnos felnőtt korra a rendszeres alkotásnak többnyire nyoma veszik. Ennek egyéni és kultúrális okai is vannak, például az időhiány, a normák, és a fogyasztói társadalom is arra tanít, hogy anyagi értelemben vett hasznos, azonnali produktummal járó tevékenységekkel foglalkozzunk szabadidőnkben. Pedig az alkotás nem csak örömforrás, az ember alapszükséglete, hogy létrehozzon dolgokat, és ezáltal kifejezze önmagát. Az önkifejezés, a saját lényünkhöz, érzéseinkhez való kapcsolódás létfontosságú a jól-létünk megőrzéséhez (vagy esetleges visszaszerzéséhez). Ebből a megközelítésből szemlélve már elmondható, hogy az alkotás nagyon is hasznos, hiszen az emberi egész-séget szolgálja, ami minden létezés alapja.

A művészettől sok embert távol tart a kishitűség. Ennek feloldására érdemes átgondolni, hogy számunkra pontosan mi a művészet, – személyes szinten, szabadon, elvonatkoztatva az általános konvencióktól, a kreált szabályoktól, amiket egyes nézetek szerint teljesíteni kell ahhoz, hogy az ember alkotó lénynek tekinthessen magára. Az csak az egyik fele a dolognak, hogy mások mit határoznak meg, de a másik fele rajtunk múlik: eldönthetjük, hogy ebből mit vonatkoztatunk magunkra.

Az alkotáshoz való visszatérést nagyban megnehezítik az elvárások is. Az oktatási rendszer és a többi minket körülvevő közeg is elvárásokkal van átitatva, ebben szocializálódva nem csak kívülről, de belülről, magunk felől is folyamatosan nyomnak az elvárások. Pedig ahhoz, hogy egyediségünk teljességében jelen tudjunk lenni, nélkülözhetetlen a minősítés nélküliség, a feltétel nélküli elfogadás. Az önfeledt alkotás is ilyen közegben tud megvalósulni: ez saját magunk beállítódására is igaz, minősítés helyett meg kell tanulni szeretni a saját művészetünket. Szerintem mindenki tud alkotni, a problémát sosem a képesség hiánya, hanem az elvárások jelentik. Nehéz, de ki lehet mozdulni abból a kulturális megszokásból, hogy egy meghatározott elvárás szerint minősítjük az alkotást esztétikusnak vagy sem. Egyáltalán nem az esztétika a fontos, hanem az egyediség, – pontosabban, minden szép, ami egyedi.

Az alkotó folyamat segít lelassulni a rohanásban, kiszakadni a teljesítménykényszerből, és befogad egy olyan közegbe, ahol nem tudsz hibázni. Ez az, amit a jelenlegi társadalomban sajnos kevés helyen és helyzetben élhetünk meg, épp emiatt tartom annyira fontosnak, hogy egyéni szinten töltsük meg kreativitással az életünket, és tanuljunk meg elfogadóan viszonyulni magunkhoz és másokhoz.

A művészetterápiás folyamatot az alkotás ezen tulajdonságai miatt tudja nagyon jól támogatni. Ahhoz, hogy megjelenítsd az adott témával kapcsolatos érzéseidet és gondolataidat, el kell mélyülnöd magadban. Ez az elmélyülés hozza létre a magadhoz való kapcsolódást, miközben láthatóvá tudod tenni a benned zajló folyamatokat, olyan dimenziókat is megmutathatsz, amiket szavakkal nem lehet kifejezni. Az, hogy valóban odafigyelsz magadra, már önmagában hozzájárul a jobb életminőséghez. Ha önismereti céllal megosztod, beszélgetsz róla, hogy mit jelenítettél meg, felfedezitek az összefüggéseket,  és kibontjátok a mélységeket, akkor megérthetsz valami újat magadról.

Szerintem már magáért az élményért megéri elkezdeni, vagy újrakezdeni az alkotást. Felszabadító megérinteni az anyagokat, létrehozni a kezünkkel valami megismételhetetlent, ami másokból is kivált új érzéseket és gondolatokat. Nem kell célja legyen, csináld csak úgy, mert jól esik, önmagadért. Ha ráérzel az alkotás erejére, az segíthet, hogy ne csak a papíron, hanem az életed más területein is bátrabban hozz létre olyan dolgokat, amikre vágysz!

5 tipp kezdő és újrakezdő alkotóknak:

  1. Válassz olyan technikát, ami közel áll hozzád. Akár mixelheted is őket (például egyszerre írhatsz, rajzolhatsz, ragaszthatsz képeket, és az üres felületeket kitöltheted színekkel). Az a szabály, hogy nincs szabály.
  2. Használd a színeket, gyógyító erejük van! Keress a hangulatodnak megfelelő, vagy éppen a kívánt hangulatnak megfelelő színt.
  3. Találj ki saját rituálét! Gyűjts magad köré olyan dolgokat, amiket szeretsz (például a kedvenc zenéd, eszközeid, füzeted, gyertyád, vagy sétálj egyet az erdőben alkotás előtt).
  4. Inspirálódj! Egyáltalán nem baj, ha mások alkotásait használod inspirációforrásként, másolhatsz is nyugodtan, mindenképp egyedi lesz, amit csinálsz.
  5. Csodálkozz rá! Ha kész vagy, nézz rá kicsit messzebbről. Milyen újdonságokat fedezel fel benne magadról? Vajon honnan jött elő, amit létrehoztál? Ha tudna beszélni, mit mondana neked a kép? Milyen érzéseket vált ki belőled, és hogyan tudod ezt megfeleltetni a mostani helyzetednek?

Az alkotás fogalma alá tartozhat bármi: festés, rajzolás, írás,  színezés, fotózás, sütés, kerámiázás, szobor készítése papírból, agyagból… A sor bármeddig folytatható, hiszen mindenki egyedi, így az önkifejezés formája végtelen. Kísérletezd ki, hogy hozzád mi áll a legközelebb!