Greta Thunberg

Greta Thunberg beszéde az ENSZ éghajlat változási-konferencián. 

Greta egy 15 éves klíma-aktivista, aki 2018 augusztusa óta minden pénteken sztrájkol a stockholmi parlament lépcsőjén, hogy cselekvésre bírja a svéd politikusokat. Aktivitását egyedül kezdte, de mára több tízezer diák csatlakozott hozzá a világszerte. Greta szerint „ez is bizonyítja, hogy sosem vagy elég kicsi ahhoz, hogy nagy hatást érj el“. 

(A beszéde magyar felirattal megnézhető ide kattintva)

Örkény – Az élet értelme

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmad­rangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

Az alkotás ereje

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, biztos neked is van olyan kedves emléked, ami az alkotáshoz kötődik. Gyermekként nem kérdés, hogy kivétel nélkül alkotók vagyunk, izgatottan ötletelünk, élvezzük a folyamatot, majd büszkén meg is osztjuk, hogy mit hoztunk létre. Sajnos felnőtt korra a rendszeres alkotásnak többnyire nyoma veszik. Ennek egyéni és kultúrális okai is vannak, például az időhiány, a normák, és a fogyasztói társadalom is arra tanít, hogy anyagi értelemben vett hasznos, azonnali produktummal járó tevékenységekkel foglalkozzunk szabadidőnkben. Pedig az alkotás nem csak örömforrás, az ember alapszükséglete, hogy létrehozzon dolgokat, és ezáltal kifejezze önmagát. Az önkifejezés, a saját lényünkhöz, érzéseinkhez való kapcsolódás létfontosságú a jól-létünk megőrzéséhez (vagy esetleges visszaszerzéséhez). Ebből a megközelítésből szemlélve már elmondható, hogy az alkotás nagyon is hasznos, hiszen az emberi egész-séget szolgálja, ami minden létezés alapja.

Read more

Egyedül

Hamvas Béla lényeglátása az egyedüllétről. Arról, hogy mennyivel könnyebbé válik minden, ha belegondolunk, hogy együtt vagyunk az egyedül-létben.

“Senki se mer egyedül élni. A legtöbb ezért nekiáll, érthetővé teszi magát, hízeleg, magyaráz, megalkuszik, hazudik, vagyis partikularizálja és szekularizálja magát. A közösséget nem a társas ösztön teremtette, az egyének teremtették, az egyedülléttől való félelmükben.

Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. Miért? Mert a közösség logikája paradox, ahogy a magány logikája paradox és a nyelv logikája paradox, mert a létezés logikája paradox.”

(Hamvas Béla: Arlequin)

Színek mélyén

Olyan jó észrevenni és értékelni az evidens dolgok varázsát, elmerülni az egyszerűségben rejlő mélységekben.  Például ezelőtt tudatosan sosem foglalkoztam azzal, hogy mekkora hatást gyakorolnak ránk a körülöttünk lévő színek. Annak ellenére, hogy alkotás közben gyakran megtapasztalom a színek nyugtató, gyógyító erejét, tudatosan nem mélyültem el a témában.

Read more